PITYPANG

Zöld határban

Mikor jártam

Kicsi erdő-kerülőben

Kicsi mező-térülőben

Volt varázslópálca nálam

Volt varázslóruha rajtam

Gyökerekben megbotlottam

Zöld indákba akadt lábam

Láp lehúzott

Fű befestett

S mire megértem az estet

Már az úton göröngy voltam

Már az égen csillag lettem

(1972?)

Tapsi tapsi gyerekek,

Megjöttek a szekerek.

Mi jót hoztak, aranyat?

Jaj, nekünk már nem maradt!

Tapsi tapsi gyerekek,

Megjöttek a szekerek.

Mi jót hoztak, friss cipót?

Jaj, nekünk már nem jutott!

Tapsi tapsi gyerekek,

Megjöttek a szekerek,

Kéket hoztak, zöldet hoztak,

Álmodóknak álmot hoztak,

Csillagot hoztak a tóról,

Meséket esőről, hóról.

Tapsi tapsi gyerekek,

Elmentek a szekerek.

(1971?)

Hol volt, hol nem volt,

Volt egy icipici kendő,

Hol volt, hol nem volt,

Három sarkú kendő volt,

Tizenhárom sarkú volt.

Vegyük sorra: első sarka

Volt a tarka szarka farka,

Második sarka az eb

Patkójában volt a szeg,

A harmadik a kakas

Sarkantyújában a vas,

A negyedik volt a gólya

Fiókájának a pólya,

Ötödik sarka az ártány

Sörtéjében a szivárvány,

A hatodik réce ránca,

Hetedik a medve tánca,

Nyolcadik karón a csóka,

Kilencedik galamb bókja,

A tizedik a vakond

Túrásában volt a gond,

Következhet tizenegy:

A süvöltőn volt a begy,

Tizenkettedik a róka

Bundájában a boróka,

Kecske kedve a vásáron,

Ez volt mind a tizenhárom.

Ennyi volt biz és egy reggel

Mind megverte a Nap szemmel,

Így hát sorban elfoszoltak

Mind a tizenhárom sarkak.

Volt egyszer, hol nem volt,

Volt egy icipici kendő,

Volt egyszer, hol nem volt,

Ez egy másik kendő volt,

Ugyanolyan kendő volt.

(1971?)

Bújj-bújj zöld ág,

Zöld levelecske,

Számodra nincs aranykapu,

Nem vár rád szerencse.

Fagy jön tavasszal,

Jégverés nyáron,

És át kell törj gyönge rüggyel

Haraszton, hínáron.

Szép karcsú szárad

Kék égre tárod,

Ha a Nap bearanyozza

Vérszínű virágod.

(1969?)

Áznak, áztak, ázzanak,

Kenderkötél lesz belőlük,

Hosszú finom rosttá érett,

Sejtjeikké vált a nap.

Kenderkötél lesz belőlük:

Megkötik vele a búzát,

Megkötnek vele kutyákat;

Kenderzsineg lesz belőlük:

Eltesznek vele befőttet,

Megkötik a véreshurkát;

Kenderfonál lesz belőlük:

Szürke szőttesnek, gatyának,

Kenyérliszthez való zsáknak.

Áznak, áztak, ázzanak,

Sejtjeikké vált a nap.

(1968)

Kúszó inda

Hosszú szára

Csavarodjon a nyakára

Békanyálas

Pocsolyába

Fenekledjen meg a lába

Erdő zöldje

Ne becézze

Hajában ne rakjon fészket

Sem a szarka

Sem a réce

(1972?)

Árkon és bokron át

Futott, futott

Kacagva mint a szél.

Hegy és völgy zöldje,

Mező aranya

Simogatta haját...

Nőtt, egyre nőtt

A kis fekete folt,

És sötét este lett

Mire fölém hajolt.

(1970?)

Egyedem-begyedem

Manótánc

Medvesógor

Mit kívánsz?

Nem kívánok egyebet,

Mint egy kevés meleget,

Nem kívánok egyebet ,

Elkívánom a telet.

Azt kívánom: a nyarat,

Fagyban, jégben, hó alatt.

Erdő felett,

Odúm felett,

Ördög vigye

El a telet,

Azt kívánom

Mit is várnék,

Ne látszódjék

Ma az árnyék.

(1971?)

Volt egyszer, hol nem volt

Volt egy icipici kendő,

Volt egyszer, hol nem volt,

Háromsarkú kendő volt,

Tizenhárom sarkú volt,

Egy jutott az égre kéknek,

Egy jutott a tófenéknek,

Egy, hogy legyen rajta rojt,

Tizenhárom sarkú volt,

Egyik takarta a fényt,

Másik elfödte az éjt,

Egy fekete, másik barna,

Szín volt valamennyi sarka,

Petty volt minden könny mögötte,

Hajnalt szülte, estet ölte,

És hogy olyan sokan voltak

Lassan sorban elfoszoltak

Mind a tizenhárom sarkak.

Volt egyszer, hol nem volt,

Volt egy icipici rojt,

S lett belőle annyi szál,

Lett belőle annyi kék,

Hogy kék lett tőle az ég,

Táncra perdült, összeállt,

S lett belőle egy kis kendő,

Könnyet sejtő, mosolyt rejtő.

Volt egyszer, hol nem volt,

Három sarkú kendő volt,

Tizenhárom sarkú volt.

(1970?)

Tél volt tél,

Tavasz kél,

Könnyű szél

Mendegél.

Hová hová szél barátom

Ilyen ólmos lassú lábon?

Tán bizony a hófúvástól

Lettél roskatag és jámbor?

Apró csöppek seregestől

Csicsonkáznak az ereszről

És olyan nagy rajjal járnak,

Hogy a sánc majdnem kiárad.

Meleg szellő, biz ez másik,

Foga nem a hótól vásik.

Tegnap reggel sompolyogva

Fölkapaszkodtál a dombra

És csodálat hová lettél,

Karcsú virágokból szedtél

Fehéret a patyolathoz,

Illatot a zöld tavaszhoz.

(1970?)

Öt tanárom

Öt szamáron

Siratta a naplementét.

Tőlük tanultam a nyáron,

Hogy a föld, ha bevetették

Teremni fog

S lesz a búza,

Ökör nyakában a járom

Ökör fejét

Földre húzza.

Mind, aki a holdat nyúzza,

Mind, aki szárnyas szamáron

Föl az égbe

Kíván szállni,

Kinek kevés a szalámi,

Amit öt garasért kaphat,

E mesétől elszunnyadhat.

(1970?)

Falka falta

A füstöt

S az üstöt

A háromlábút

A zsírfagyasztót

Egyszer jött

A három ember

Oltani jöttek vederrel

Hamut oltnak

Meszet oltnak

A mosáshoz

Meszeléshez

Megy az utca

Megy a vízig

A vízen túl más a járás

Kevesebb a sorbanállás

Nem kiáltanak a gémek

S gazdagabbak a szegények

Lombos parton

Fűzfa álljon

Róla szellő muzsikáljon

A patak se legyen messze

Vetközzenek meztelenre

A holdak és a napok.

(1972?)

Erdő alján,

Kertek alján,

Néz a földről

Föl az égre,

Egyik lábával a hegyre,

A másikkal a folyóra

Támaszkodva,

Lépegetve,

Keresve a vizek sóját,

A virágok koporsóját,

A tavasz rügyét a fákon,

Szerelem nyomát a fűben,

Sebtében, hogy meg ne lássák,

Számonkérni ne reméljék,

Nézi magát,

Nézi csöndben,

Csak magában

A kietlen

Rétek fölött

Fütyörészve,

Egyik lábával a hegyre,

A másikkal a folyóra

Támaszkodva

Ez a nóta.

(1971?)