NOVEMBER
Tartalomjegyzék
Mentem két villamoson
Mentem két villamoson,
Osont utánam a kevéske árnyék
Amit szégyenlősen november eleji
Nap ejtett.
A nyírek integettek,
Ez észak, mondták,
November,
Nyüszítette a szél.
(1974)
Égő gyertyákból súlyos könny csöpög
Égő gyertyákról súlyos könny csöpög...
Lázálmas múltak árnyában a keresztek
Hűlt délutánom alkonyatába vesznek.
***
Körbe-körbe
Körülöttem a város
Sóhajba fojtott
Alkonyatába roskad...
Fejem eléri szinte
Az aluljárók homlokzatát,
Elteremtett lelkeim
Meleget gyűjtenek
Kis utcaszögekben,
Pislogó gyertyafények
Remegnek értük.
***
Pont egy folyó partjáig jöttem el.
Ringat hanyatt
Törött ágakat,
Eget.
A képek itt is ugyanakkorák
A tér, amit tekintetem befog.
***
Sárgahátú levelek
Őszt cipelnek,
Széles kalapja alatt a lámpa
Sugara fehér szakállat növeszt:
A Golfáramlat ide is elhat.
***
Minden tér,
Minden óra, ha kondul,
Perc, amidőn koldulja a sötétet,
Lét, ha ürességét kitárja.
Egy pillanatig mereven megáll,
Elakad a homály a kapuk alatt,
A hangok összeállnak,
Valami dallam minden este,
Amit a csönd kinyit,
Orgona, amelyen a szél játszik:
Sellő éneke védi a partot.
(Varsó, 1974 november 1.)
Este
Este
Lehet
Vársz
Talán
Minden
Utca
Szűk
Tudom
Ide jöttem erre mentem
És amint öledre leltem
Minden elveszett mögöttem
Házak
Tornyok
Út
Terek
Elvesztek az emberek
(1970)
Nem vagyok kizárólagos hordozója
Nem vagyok kizárólagos hordozója
Semmi tudatnak,
A felém záporozó elvárásokat nem hiszem el,
Rólam, magamról nincsenek képzeteim,
Egyként és különösként
Tükör vagyok, tekinteted megóvón,
Az értékeket
– Bármennyire hidegnek
Vagy izzónak tűnjön ez a pár sor –-
A létet önmagában.
(1974)
Minden este a meghitt hideghség
Minden este a meghitt hidegség,
Ami körülfog.
Emlékeim őrzik a pillanatot,
A vágyak suttogását.
Ismernek téged.
Olyan kegyetlen
Minden nap, amikor nem simogatlak.
A lakatlan emberek
Nem ismerhetik
A kéz emlékezését.
Bennük a felelet nincsen,
Nem rezonálhat a szóra,
A csöndre,
Az ismerős mozdulatra,
Semmi.
(1974)
Ha akarod
Ha akarod,
Nem érdekel a hála,
Hirdetni semmi békét nem fogok.
Túl azon, amit az elkésett szabadság ígérhet,
Napot,
Valami időtlen nyugalmat,
Amiben
Hamvat, hegyet
Utakat kereshet a vándor,
A vasban az elképzelhető
Skála ingását a zenének,
Túl azon,
Jövőt,
Amit a könyörület kimérhet,
Akkora magány sejlik,
Hogy beléhalhat a lélek.
(1974)
Hiszem hogy újra megtalálom
Hiszem hogy újra megtalálom
Őszülő fák alatt megejtem
Az első világrahozásom
Rokkant város
Szép szentbeszédek
Estem zuhantam
S újra élek
Saját magam kifosztva
Társtlan
Benne búgok az orgonákban
Akadtak asszonyok fehérek
Lányok karcsúak
Csípőteltek
De ők nem nekem énekeltek
Jár-e nekem valahol várás
Termő felemre rátalálás
Vár-e este ahogy én várom
Egy másik vágy
Egy másik álom
A kongatás
Ha túlrekesztett
Utcákon hordozok keresztet
Fehér gyertyából kerítésnek
Szedek tollat
Rongyot a télnek
Már ősz szivárog
Rámtalálnak
Újra az érzések sereggel
Emlékeimben veled járok
Veled ölelkezek
És reggel
Összemérlek a végtelennel.
(Varsó, 1974 ősze)