KÁNYAKARMA
Tartalomjegyzék
Mivel megért már a meggy
Mivel megért már a meggy
A meggyvágó legyen egy
Halvány ingmell ékes kendő
Tengelice legyen kettő
A te károd az én károm
Hamvas varjú kára három
Kinek jó falat a légy
Molnárfecske lenne négy
Szövőmadár fészke szőtt
Tojás benne mind az öt
Kákán gubbaszt a guvat
Aprónépe száma hat
Cinke győzköd cinegét
Udvarhölgye volna hét
Galamb lesre pinty a konc
Barna kánya karma nyolc
Dölyfös páva a kegyenc
Cifra farkán a kilenc
Szürkés gúnyában a csíz
Sárga folt van rajta tíz
(1972?)
Faluvégen
Faluvégen
Folyóparton
Lenn a réven
Fönn a marton
Mint az ártás
Mint a rontás
Kapaszkodik
Éj sötéten
Téli estén
A szorongás
Faluvégen
Folyóparton
Lenn a réven
Fönt a marton
Hogyha ránca
Gyökeret ver
Ki nem űzi
A homályát
Sem a hajnal
Sem a reggel
Kelekótya
Kicsi nóta
Gyere menjünk
Ropjunk táncot
Dobbantással
Dudaszóra
Rúgjuk ki
Földből a ráncot
Vidám nótánk
Ritmusára
Ropogjon a
Csizmánk szára
És a kádenciát
Tartva
Kopogjon a
Csizmánk sarka
(1973)
Hej a part
Hej a part
Oda tart
Ahová a folyó tart.
Ez jó, jó de hogy van tovább?
Piros szalag volt a rojt
Amielőtt szoknya volt.
Ez mind jó, de hogy van tovább?
Szegény volt a nagyapád,
Neki volt a rojt kabát.
Ez jó lenne de hogy van tovább?
Olyasféle szemérem,
Hogy szoknyán alul érjen.
Ez jó, jó, de milyen tovább
A láb?
Szép, szemrevaló, karcsú.
Mért jelentene hát bajt,
Ahová a folyó tart,
Hogy a part
Oda tart?
(1972?)
Apó s anyó élt szerényen
Apó s anyó élt szerényen
Mesemákos szögletében.
Pedig házuk nem akármi,
Csodájára tessék járni!
Falán volt tapasztás bőven,
Nád virított a tetőben.
Anyókának fűzfaágya,
Szalmazsák a nyoszolyája,
Apókának jó magasra
Jutott a kemencepadka.
Forró nyárban fagyos télben
Éldegéltek egykenyéren,
Ha meg ünnep jött Karácson
Megosztoztak egy kalácson.
Zöld mezőn a sárgaföldbe
Megbotlott apóka ökre,
Csűr mögött, kalangya mellett
Anyó kecskéje megellett.
Az ösvényen jött a néne
Vödröt cipelt a kezében
A patakról vizet hordott
Azzal töltötte a hordót,
Mert, hogy sajn az ökör sántít
Nem cipelhetne akármit.
Mint a hordót telemerte
Napra melegedni tette;
Nem is kellett soká várni
Míg kezdett langyosra válni.
Langyos víz, hogy akadt bőven
Megmosdottak a teknőben:
Anyó fürdette gidáját,
Apó mosta ökre lábát.
(1973)
Hozott lompos barna medve
Hozott lompos barna medve
Egy kis mézet ünnepekre,
Egy kis tejet a kalácshoz,
Egy kis örömöt a házhoz.
(1974)
Se nem falu, sem nem város
Se nem falu, sem nem város,
Híres hely volt Mesemákos.
Olyan kék az ég felette,
Hogy a nap megirigyelte,
S az estéje olyan szép volt
Láttán elpirult a félhold.
Mesemákos nem volt város,
Kapuja sem kilenc záros,
Nem hogy zár nem akadt rajta,
Sem kapuja, sem lakatja.
Palánkján sem került rése,
Hiszen nem volt kerítése!
Falu sem volt Mesemákos,
Bár patakja elég sáros,
Nem volt bírója, tanácsa,
Ám volt neki furulyása!
Kender inge, gyolcs gatyája
Mesemákos furulyása,
S ha még furulyája volna,
Istenem be szépen szólna!
Se nem falu, sem nem város,
Furcsa hely volt Mesemákos.
Nem volt temploma, sem papja,
Nincs tornyának nincs harangja
Kondult minden alkonyatra,
S hogy a világ tudjon róla,
Volt neki harangozója.
A nincs mellett volt a háza,
Hogy a nincs kongást vigyázza.
(1973)
Táncos lábú gólyaláb
Táncos lábú gólyaláb
Hírbe hozta a világ
Fehér hóba
Kender-tenger
Fa vödörben
Visz az ember
Esővizet
Hólevet
Amit épp vinni lehet.
Este hogy a hó megázott
És a vödör is megfázott
Rumot ittak a fiúk
Ők az erősek a szépek
A kikent kifent legények
Igen ám
De jött a főnök
Jött a hírrel föl a házba
Erdőn által
Hón keresztül
Jött a hírrel
Van közöttük
Jaj a tény tagadhatatlan
Szóval egyik
Szóval volna
Egyike a szép fiúknak
Hátat fordított a sónak
Valamikor
Nem is régen
Mikor közszemlére tették
Épülésére a népnek
(1973?)
Öntöttünk rezet
Öntöttünk rezet
Eleget,
Öntöttünk forrót
Meleget,
És folyt, folyt, kifolyt.
Sarló lett,
Nyílhegy,
Vészharang,
Kolomp,
Kengyel,
Trombitahang,
Kakas,
Tollászkodik a szélben este,
Csikorgását folyvást keresve
Álmában is rikolt,
S négy keshedt gebe húzza lassan
A rézágyút a rézkakasban.
(1974)
Vágtass fehér lovam
Vágtass fehér lovam
Feketém-fehérem
Keresztül a zöld lomb fölött
Az égen
Végig
Hogy az ajkam
A patak szívéig érjen
Hogy tíz körömmel
Kaparjam le a martot
Fűzek között
Bolyongó égeresben
Leljek mosolyt
Találjam meg a partot
A gübbenővel
Amely hűsen marasztott
Vágtass fehér lovam
Feketém-fehérem
A bodzafák alatti partszegélyen
Hogy kavicsok közt
Csurgó csilingelése
Lenne újra
Hajnalom szívverése
(1973)