KÁNYAKARMA

Mivel megért már a meggy

A meggyvágó legyen egy

Halvány ingmell ékes kendő

Tengelice legyen kettő

A te károd az én károm

Hamvas varjú kára három

Kinek jó falat a légy

Molnárfecske lenne négy

Szövőmadár fészke szőtt

Tojás benne mind az öt

Kákán gubbaszt a guvat

Aprónépe száma hat

Cinke győzköd cinegét

Udvarhölgye volna hét

Galamb lesre pinty a konc

Barna kánya karma nyolc

Dölyfös páva a kegyenc

Cifra farkán a kilenc

Szürkés gúnyában a csíz

Sárga folt van rajta tíz

(1972?)

Faluvégen

Folyóparton

Lenn a réven

Fönn a marton

Mint az ártás

Mint a rontás

Kapaszkodik

Éj sötéten

Téli estén

A szorongás

Faluvégen

Folyóparton

Lenn a réven

Fönt a marton

Hogyha ránca

Gyökeret ver

Ki nem űzi

A homályát

Sem a hajnal

Sem a reggel

Kelekótya

Kicsi nóta

Gyere menjünk

Ropjunk táncot

Dobbantással

Dudaszóra

Rúgjuk ki

Földből a ráncot

Vidám nótánk

Ritmusára

Ropogjon a

Csizmánk szára

És a kádenciát

Tartva

Kopogjon a

Csizmánk sarka

(1973)

Apó s anyó élt szerényen

Mesemákos szögletében.

Pedig házuk nem akármi,

Csodájára tessék járni!

Falán volt tapasztás bőven,

Nád virított a tetőben.

Anyókának fűzfaágya,

Szalmazsák a nyoszolyája,

Apókának jó magasra

Jutott a kemencepadka.

Forró nyárban fagyos télben

Éldegéltek egykenyéren,

Ha meg ünnep jött Karácson

Megosztoztak egy kalácson.

Zöld mezőn a sárgaföldbe

Megbotlott apóka ökre,

Csűr mögött, kalangya mellett

Anyó kecskéje megellett.

Az ösvényen jött a néne

Vödröt cipelt a kezében

A patakról vizet hordott

Azzal töltötte a hordót,

Mert, hogy sajn az ökör sántít

Nem cipelhetne akármit.

Mint a hordót telemerte

Napra melegedni tette;

Nem is kellett soká várni

Míg kezdett langyosra válni.

Langyos víz, hogy akadt bőven

Megmosdottak a teknőben:

Anyó fürdette gidáját,

Apó mosta ökre lábát.

(1973)

Hozott lompos barna medve

Egy kis mézet ünnepekre,

Egy kis tejet a kalácshoz,

Egy kis örömöt a házhoz.

(1974)

Se nem falu, sem nem város,

Híres hely volt Mesemákos.

Olyan kék az ég felette,

Hogy a nap megirigyelte,

S az estéje olyan szép volt

Láttán elpirult a félhold.

Mesemákos nem volt város,

Kapuja sem kilenc záros,

Nem hogy zár nem akadt rajta,

Sem kapuja, sem lakatja.

Palánkján sem került rése,

Hiszen nem volt kerítése!

Falu sem volt Mesemákos,

Bár patakja elég sáros,

Nem volt bírója, tanácsa,

Ám volt neki furulyása!

Kender inge, gyolcs gatyája

Mesemákos furulyása,

S ha még furulyája volna,

Istenem be szépen szólna!

Se nem falu, sem nem város,

Furcsa hely volt Mesemákos.

Nem volt temploma, sem papja,

Nincs tornyának nincs harangja

Kondult minden alkonyatra,

S hogy a világ tudjon róla,

Volt neki harangozója.

A nincs mellett volt a háza,

Hogy a nincs kongást vigyázza.

(1973)

Táncos lábú gólyaláb

Hírbe hozta a világ

Fehér hóba

Kender-tenger

Fa vödörben

Visz az ember

Esővizet

Hólevet

Amit épp vinni lehet.

Este hogy a hó megázott

És a vödör is megfázott

Rumot ittak a fiúk

Ők az erősek a szépek

A kikent kifent legények

Igen ám

De jött a főnök

Jött a hírrel föl a házba

Erdőn által

Hón keresztül

Jött a hírrel

Van közöttük

Jaj a tény tagadhatatlan

Szóval egyik

Szóval volna

Egyike a szép fiúknak

Hátat fordított a sónak

Valamikor

Nem is régen

Mikor közszemlére tették

Épülésére a népnek

(1973?)

Öntöttünk rezet

Eleget,

Öntöttünk forrót

Meleget,

És folyt, folyt, kifolyt.

Sarló lett,

Nyílhegy,

Vészharang,

Kolomp,

Kengyel,

Trombitahang,

Kakas,

Tollászkodik a szélben este,

Csikorgását folyvást keresve

Álmában is rikolt,

S négy keshedt gebe húzza lassan

A rézágyút a rézkakasban.

(1974)

Vágtass fehér lovam

Feketém-fehérem

Keresztül a zöld lomb fölött

Az égen

Végig

Hogy az ajkam

A patak szívéig érjen

Hogy tíz körömmel

Kaparjam le a martot

Fűzek között

Bolyongó égeresben

Leljek mosolyt

Találjam meg a partot

A gübbenővel

Amely hűsen marasztott

Vágtass fehér lovam

Feketém-fehérem

A bodzafák alatti partszegélyen

Hogy kavicsok közt

Csurgó csilingelése

Lenne újra

Hajnalom szívverése

(1973)